Alfonz, a papagájom

"A papagájok rajongói ma Alfonzzal, a nappapagájjal ismerkedhetnek. Szeret játszani valamilyen játékot?"

Alfonz abszolút szereti a játékokat. Amióta nálam van, számos új trükköt tanult meg; például integetni parancsra, felállni, megfordulni... és elkapni különféle kisebb tárgyakat. Még így is rengeteg energiája marad minden nap. Alfonz egy másik furcsa tulajdonsága, hogy imád felrepülni a tükör tetejére, felvenni a kulcsokat, majd átrepülni a szobán, és aztán rám dobni őket.

Aztán visszarepül, hogy ne tudjam elvenni tőle a játékát és persze leszidni se lehessen! Mikor megunom, végül csipogó hangot adok ki, és lassan egyre közelebb teszem az ujjamat a testéhez, mire ő óvatosan oldalra fordul, elfordítja a testét és felkapja a fejét, és ad egy kis puszit (néha harapást, ha morcos) az ujjamra!

"Beszélni szokott?"

Ez a fajta papagáj nem a beszédkészségről híres, Alfonz azonban elég jó szókinccsel rendelkezik. Azt mondja, hogy "lépj fel", amikor azt mondom, hogy lépj fel, ezen kívül kimondja a nevét, azt mondja, hogy "Helló Alfonz", és motyogja az orra alatt, amikor elmegyek tőle. És mindig nagyon nevet, amikor a kezembe teszem a napi gyümölcsöt és zöldséget, ez pedig valahogy olyan gonoszul hangzik!

Sikítanak, sokszor nagyon hangosan - erre fel kell készülni. Mindig is tudtam, hogy Alfonz a fajtájából adódóan sikoltozós. Még ezután a tudás után is alábecsültem a sikolyát, nehéz volt elhinni, hogy egy ilyen hangos sikoly egy ilyen kis madárból származik! Emellett készülj fel arra, hogy kiveszed őket minden egyes nap. A nappapagájok ugyanis rendkívül ragaszkodóak és kedvesek, és én nem is akarnám másképp. Imádnak kint lenni a ketrecből, játszanak, esznek és sikítoznak, hogy felhívják magukra a figyelmet.