Állatképzési konferencia

A járvány előtt ismételten részt tudtam venni egy előadás-sorozaton, ezúttal Berlinben. A kora reggeli indulás, a 1200 kilométeres út és a zivatarokat és záporokat előrejelző időjárás csak a kezdet volt. A madarakat sikeresen bepakoltuk az utazóládáikba, két órával az indulás előtt persze felébredtek, idegesek voltak a szokatlan alvóhelytől. De végre elindultunk és nekivágtunk a kalandnak. Azért mondom, hogy mi, mert a papagájok mellett elkísértek a patagóniai kabócáink, a földi szarvacskák, a kerecsensólyom, a kopasz sas és a gyurgyalagok. Elég komoly csapattal vonultunk fel tehát.

Húsz perc haladás után elment a kuplung az autónkban! A délelőtti előadásomra szánt időpontom egyre valószínűtlenebbé vált, mivel a kihívott autómentő órákra volt. Tibi most először tartott bemutatót a rendezvényen. A korábbi, téli bemutatóját a rossz időjárás miatt le kellett fújni. Az tavalyit a járvány vitte el. Pechszéria. Az eredeti madárcsapatunk fele végül hazament, az én autómmal együtt, trélerrel. A másik autó néhány madarat elbírt azért, így egy új időpontban, négy órakor indultunk el ismét.
Az állatokkal való utazás elég stresszes lehet anélkül is, hogy a fejed hátsó részében az a gondolat lenne, hogy szabad repülést kell bemutatnod élőben.

Mindezt egy, a madaraid számára teljesen új helyszínen, a világ legelismertebb állatidomárainak, akik tizenkét országból érkeztek, hogy megnézzék. Ez igazán az a helyzet, ahol a felkészülés megtérül és bár komoly nehézségek árán, a tervezettnél kisebb csapattal, de végül megérkeztünk és a bemutató is teljesen jól sikerült. A járvány utánra már tervben van a következő, ahol a papagájok mellett a sas és a sólyom röptetését is szeretnénk végre bemutatni a nagyközönségnek.