A papagájok esze

2020.02.01

Dr. Nathan Emery (a London Kognitív Biológiájának vezető tanára) írta a következőt a papagájok intelligenciabeli képességeivel kapcsolatosan.

"A probléma hasonló lehet: a csimpánzokat úgy elemzi a tudóstársadalom, mintha saját magukat néznék egy kissé ferde tükörben. Egy intelligens madár, például egy varjú eszének felismerése rádöbbenti az embert arra, hogy észbeli fölénye nem is olyan biztos, mint eddig gondolhatta. Fel kell ismerni: az intelligenscia minden formában, méretben és fajban megtalálható, nem emberi kiváltság".

Az ara papagájok fajtájuk legokosabb madarai, beszédkészségük kiváló és az eltanult kifejezéseket értelmes mondatokba rakják, melyeket a megfelelő időben sütnek el - például etetéskor jó étvágyat, lámpaoltáskor jó éjszakát kívánnak, köszönnek, viccelődnek. Az ara a tv-ben is felismeri fajtársait. A beszédkészség a legtöbb esetben a genetikai lottón kívül a nevelésen is múlik: sok nagypapagájt nem a szülei, hanem a tenyésztők illetve később a gazdái nevelnek kézzel, ezért ők emberhez szokottak és a legtöbb dolgot az embertől tanulják el, így a beszédet mint kommunikációs eszközt is. Ők szelídek és később könnyen továbbnevelhetőek lesznek.

Amikor egy állathoz emberi tulajdonságokat társítunk, annak a neve antropomorfizmus: emberi érzések vagy viselkedés ráhúzása nem emberi dolgokra. Ez a jelenség, az emberi érzelmek háziállatunkhoz való hozzárendelése olyan gyakori, hogy alig tudjuk róla - a papagájom lusta, szerető, aranyos, agresszív vagy átlagos kedvű. Aki alkalmazza, észre sem veszi, már annyira természetessé vált. Ezek persze mind csak címkék - hasznosak a beszélgetés során, de a viselkedési tudósok vagy a komoly oktatók nem fogadják el őket. A viselkedéstudós azt fogja mondani, hogy soha nem tudjuk, mit gondol a madár, csak a viselkedését tudjuk leírni.